A Magyar Honvédség két katonájával beszélgettünk az afganisztáni misszióikról. Ellentmondásos vidékként emlékeznek az országra, ami bár gyönyörű, de senkinek sincs biztonságban az élete.
Idén márciusban kivonul Afganisztánból a magyar újjáépítési csoport. A magyar haderő legkomolyabb világháború utáni missziója hét halottba és sok tízmilliárd elköltött forintba került, kiütközött rajta a honvédség összes gyengesége, de elismerést és sok tapasztalatot hozott. Utak, iskolák, kórházak maradtak a magyarok után. Kérdés, az afgánok és a magyarok tudnak-e élni az eredményekkel.
Hazaszállítják Afganisztánból és a Magyar Honvédség alakulatainál helyezik el a magyar újjáépítési csoport táborában található kegyeleti emlékműveket – ezt a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka jelentette be hétfőn, a csoport állománygyűlésén Puli-Humriban. Domján László értékelte a csoport munkájának elmúlt hat és fél évét, beszélt az utolsó kontingens feladatairól, a hazatelepülésről és a tábor átadásáról.
A Honvédelmi Minisztérium ismét visszautasította, hogy a magyarok mulasztása miatt haltak meg új-zélandi katonák Afganisztán Baghlan tartományában. Nemrég az új-zélandi miniszterelnök azt állította, hogy katonáikkal azért végezhettek a felkelők, mert a területet ellenőrző magyarok éjjelente nem járőröznek.
